Az elvesztett kapcsolatot mindenképpen meg kell gyászolni. És nemcsak a fájdalmas elmúlást, hanem a szétválást is. Időt kell hagyni arra, hogy a fájdalom enyhülni tudjon. A köztudatban ez általában egy évig tart – ezt nevezik gyászévnek. Azonban – mint minden másban – ebben is nagyon különbözőek vagyunk. Van, aki hamarabb teszi túl magát a fájdalmán, és van, akinél bizony hosszú évekig tart.
Válás esetén is beszélhetünk gyászfolyamatról, ezt azonban gyakran kíséri csalódás, düh, harag. Ez voltaképpen természetes, de semmiképp sem szabad – és nem is érdemes – beleragadni.
De ez nem mindig könnyű. Elhúzódó gyászfolyamat esetén érdemes részt venni gyászterápián. Ez egy olyan terápiás folyamat, amely segítséget nyújt a veszteség feldolgozásában. Megkönnyíti felszabadítani, átélni, megérteni az érzelmeket, megosztani a gondolatokat egy biztonságos támogató közegben. Abban is segíthet, hogy ne érezzük magunkat teljesen egyedül, szabadon tudjunk sírni, panaszkodni anélkül, hogy túlterhelnénk a környezetünket, akik esetleg szintén megélik a fájdalmas hiányt. Ez mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy előbb-utóbb tovább tudjunk lépni.
Mert igenis van tovább.
Idős korban igenis lehetséges új párkapcsolat kialakítása. Nem könnyű, de lehetséges. Először is el kell fogadni a lehetőséget, hinni kell benne!
Történet 1: Barátságból lett gyógyító szerelem
Enikő 63 éves volt, amikor párja hirtelen meghalt infarktusban. Egyáltalán nem számított erre, Kálmán erős, egészséges, nyugdíj mellett még dolgozó férfi volt, aki a munkahelyén kapott hirtelen szívrohamot, és mire a mentő kiért, már nem tudtak segíteni rajta. Enikőt sokkolta az eset, teljesen kiborította, hogy még el sem tudott búcsúzni a férfitől.
Depressziós lett, tanítani sem tudott, korkedvezménnyel nyugdíjba ment. Két évvel később, amikor még mindig mély gyászban volt felnőtt gyerekei elvitték egy gyászterápiás csoportba. Lassacskán jobban lett, néha-néha be-belátogatott régi iskolájába. Kollégái győzködték, hogy kevés a tanár, jöjjön vissza tanítani. Istvánnal, aki szintén történelem szakos volt és régi barát, különösen sokat beszélgettek. István már évek óta özvegy volt egyedül nevelte fel a gyerekeit. Régóta tetszett neki Enikő, de persze nem közeledett a férjes asszonyhoz. De most, hogy már mindketten egyedül voltak a férfi egyre gyakrabban hívta telefonon, beszélgettek messengeren is.
Végül István vett egy mély levegőt és randevúra hívta az asszonyt. Egyre jobban összebarátkoztak, együtt mentek színházba, koncertre, néha már elcsattant egy-egy csók is, lassacskán észrevették, hogy ez már több mint barátság. De még így is több hónap eltelt, mire egy nyári koncert után a hálószobában kötöttek ki. Szeptemberben Enikő visszament tanítani, és novemberben összeköltöztek. Így lett a barátságból párkapcsolat.
Történet 2: Sosem késő sem tanulni, sem szeretni
Az 59 éves Szilvia 12 éve vált el. Esze ágában sem volt új kapcsolatot létesíteni, nem bízott a férfiakban. Még 18 év házasság után is szerelmes volt a férjébe, aki egy nála jóval fiatalabb nő kedvéért hagyta el. Szilvia közgazdász volt, irodában dolgozott adminisztratív munkakörben. Gyereke nem volt, néha elment ide-oda a kolleganőivel, de leginkább csak otthon unatkozott. Sorozatokat nézett, olvasott, több facebook csoportnak is tagja volt.
Nem érezte jól magát, de igazán rosszul se. Elvolt egyedül. Többször eszébe jutott, hogy szívesen tanulna valamit, de nem igazán volt ötlete. Többször belekezdett nyelvtanulásba, de mindig abbahagyta, nem volt nyelvérzéke. Aztán egyszer az interneten szembejött egy hirdetés: munka mellett is elvégezhető Mesterséges Intelligencia képzés… Ez felkeltette az érdeklődését. Kipróbálja, gondolta, talán utána jobb állást talál, de ha nem, az se baj. Az AI mindig is érdekelte.
A csoportban 9 férfi és 4 nő volt. Szilvi volt a legöregebb, a legtöbben jóval fiatalabbak voltak nála. Még Gábor is fiatalabb 3 évvel. A pasi nagyon jó fej volt, hamar összebarátkoztak. Gábor is több éve elvált és azóta csak kalandozott. Nagyon jó, kicsit szarkasztikus humora gyakran megnevettette a nőt. Gábor a maga humoros módján udvarolgatott, Szilvi eleinte hárított: na neee… az ő korában… és már ráncos is, az alakja se a régi… És Gábor fiatalabb is… és.. és… De Gábor nem hagyta lerázni magát. Azóta már örömmel élik meg együtt nemcsak a szellemi, hanem a testi örömöket is.
Különleges párkapcsolatban élnek. Külön lakásban, egyikük sem akar a másikhoz költözni. Rengeteg közös programjuk van, randevúznak, ami rendszerint valamelyikük hálószobájában végződik. Ők így boldogok.
A két történet magárét beszél. Vannak, akik régi kapcsolatokat elevenítenek fel: volt általános iskolai, gimnáziumi osztálytársak, egyetemi évfolyamtársak, volt kollégák kerülhetnek elő. Az is előfordul, hogy barátok rokonok ajánlanak valakit.
De lehetőségünk van ismerkedni új emberekkel is, ami persze nem olyan könnyű. Idősebb korunkra már kialakult – de remélhetőleg nem túlságosan merev – a személyiségünk, mások az érzelmi szükségleteink, az ismerkedési szokásaink is – ha vannak egyáltalán.
Egy új kapcsolat kialakításához talán a legfontosabb a nyitottság, az új élmények keresése, az őszinte, nyílt kommunikáció, és a valódi érdeklődés a másik ember iránt.
Higgyétek el, érdemes újra eljutni az intimitásig, ami persze megint csak sokfélét jelent. Igazi intimitást jelent egy mély beszélgetés, a lelki támogatás is, és természetesen a testi érintés, ölelés, simogatás, egészen a hálószobáig.
A boldog párkapcsolat pedig – ahogy a korábbi cikkekben már megírtuk – jó hatással van az egészségre és a szellemi képességek megőrzésére is.
dr. Valló Ágnes
Orvos, egészségfejlesztő mentálhigiénikus, életmód-tanácsadó, terapeuta, párkapcsolati tanácsadó
https://medock.hu