Képzeljétek: manapság, amikor mindenhonnan (tévé, internet, facebook, telefon) ömlik ránk a sok-sok szexszel töltött tartalom, a valódi szex minden korosztály életében kevesebb, mint 30-40 évvel ezelőtt! Persze nem csoda, akkoriban nem volt internet, okos telefon… A szexet unaloműzőnek is használhatták…
De mégis – mennyi a kevés, mennyi az elég és mennyi a sok?
A válasz egyszerű: Annyi, amennyi a pár mindkét tagjának igényeit kielégíti. – Na, ezzel aztán sokra megyek, nesze semmi, fogd meg jól! – gondolhatod. De, ne hagyd abba az olvasást – igyekszem azért ennél többet is mondani.
Egy amerikai felmérés szerint azok a párok, akik heti egy alkalommal bújtak össze az ágyban boldogabbnak érezték magukat, mint azok, akik egyszer sem. Későbbi életkorokban ez általában ritkább. Persze vannak párok, akik szinte naponta igénylik a szexet, és vannak, akik egyáltalán nem. Miközben tény, hogy a szexnek nagyon fontos szerepe lehet a párkapcsolati kötődés megerősítésében, találkoztam olyan párral is, akik élethosszig éltek boldogan együtt, úgy, hogy a szex a második gyerek születése után teljesen megszűnt közöttük. És több olyan párral is, ahol szinte semmi más nem működött a kapcsolatban a szexen kívül.
Mindebből láthatod, hogy nem fogom tudni megmondani, hogy mennyi szex kívánatos nálatok, de elmondhatom, hogy – kutatások szerint – másoknál hogyan is van ez. Sorozatunk egy későbbi részében pedig talán abban is segíthetek, hogy mit tehettek/mit tegyetek, ha többre vágynátok a jelenleginél.
Szakértők szerint – nem meglepő módon – a gyakoriság függ az életkortól: középkorú 30-40-es életkorban a heti 1 alkalom tekinthető átlagosnak. A huszonéveseknél kicsit több, az 50-esek körében már kicsit kevesebb, a 60-asoknál havonta 1-2 alkalom tekinthető átlagosnak. Már azok között, akik élnek még egyáltalán szexuális életet.
Hetven év felett a férfiak fele és a nők közel egyharmada aktív még az ágyban, és a megkérdezettek egyharmada szexel havonta legalább kétszer.
Az Észak-amerikai Menopauza Társaság (NAMS) 3200 nő megközelítőleg 15 évig tartó vizsgálata szerint a 60 évesnél idősebb nők negyede értékelte nagyon fontosnak szexet. Ezek a nők sokkal fiatalabbnak érezték magukat a koruknál, és nem tekintették az öregedés természetes velejárójának azt, hogy a szexuális érdeklődésnek lankadnia kell. A vizsgálatban résztvevő nők – nem meglepő módon – annál kevésbé jellemezték élvezetesnek a nemi életüket, minél közelebb érezték magukat a valódi életkorukhoz.
Mi mindezekből a tanulság?
Egyrészt az, hogy nem érdemes az átlaghoz hasonlítani magunkat. A lényeg az, hogy ti hogy érzitek! Nem beszélve arról, hogy a mennyiségen kívül mennyire fontos a minőség!
Persze tudom, hogy szinte mindenkit érdekelnek a számok. Igazából arra vagyunk kíváncsiak, hogy a mi szexuális gyakoriságunk mennyire normális.
Azok, akik nem veszik magukra, nem tartják kötelezőnek az öregedéshez kapcsolódó sztereotípiákat, azoknak fennmarad, sőt, jobb marad a nemi élete. Ők azok, akik nem tekintik normálisnak a szexualitás lassú kimúlását az életükből.
Mert az életünk szinte minden területén a normalitásra vágyunk. Pedig nagy kérdés, hogy mi a „normális”? A 20. század első felében például még teljesen normális volt, ha egy nőnek élete során sosem volt orgazmusa. Ma pedig a társadalom prüdériája igyekszik elhitetni velünk idősebbekkel, hogy a szex már nem nekünk való.
Tehát – ismétlem – nem a gyakoriság az elsőrendű kérdés, hanem az, hogy mennyire vagytok elégedettek a szexuális életetekkel.
Most gondoljátok végig, mit jelentenek számotokra a fenti számok. Megnyugodtál? Elégedett vagy? Vagy jó volna kicsit több? Nem lehetetlen – olvasd tovább a sorozat cikkeit.
Őszintén remélem, hogy tudunk segíteni abban, hogy több/jobb szexet tudjatok bevinni az életetekbe. Amitől a hétköznapok ünnepnapokká válnak.
Történet:
Három az igazság – és a ráadás
Egy kávézóban három barátnő beszélgetett: Márti (45), Gyöngyi (59) és Piroska (67). A téma – ahogy ez néha előfordul – kicsit intimebb vizekre tévedt.
Márti a gyerekeiről mesélt „Tudjátok a gyerekek kicsik, állandó a rohanás. Mire este ágyba kerülünk, mindketten kifulladunk. A párom néha kezdeményez, de nekem már csak aludni van kedvem. Néha engedek, akkor elég jó, de legtöbbször bebújok a takaró alá…
Gyöngyi nagyot sóhajtott. „Nálunk is így kezdődött.” – mondta – „Munka, gyerekek, fáradtság… aztán Gyuri is egyre ritkábban akarta – még örültem is –, de ahogy múltak az évek, lassan ki is halt az egész. Nem is tudom, mikor voltunk együtt utoljára…
Elvira összehúzta a szemöldökét: „Úgy látszik ez szinte mindenhol így van. Nálunk is nagy válság volt – már azt hittem, vége mindennek. De, ahogy nyugdíjasok lettünk újra egymásra találtunk. Több idő… kevesebb rohanás… Volt egy nagy beszélgetésünk, elkezdtünk újra próbálkozni… Olvastunk, filmeket néztünk – nevessetek ki, néha pornót is, de abból nem lehet tanulni. Lényeg az, hogy próbálkoztunk, újra kezdtük. Igaz, már nem olyan gyakran, de sokkal figyelmesebben, gyengédebben. Mondhatni, most jobb, mint bármikor. Úgyhogy lányok – hallgassatok a vénebbre – sose késő!
dr. Valló Ágnes
Orvos, egészségfejlesztő mentálhigiénikus, életmód-tanácsadó, terapeuta, párkapcsolati tanácsadó
https://medock.hu