Több évtizednyi aerob mozgás ellenállóbbá teheti a szervezetet idősebb korban

Szerző: Sanjukta Mondal, Medical Xpress

Azoknak az idősebb felnőtteknek, akik mintegy három évtizeden keresztül rendszeresen végeztek aerob testmozgást, nagyobb volt az általános „vitalitási kapacitásuk”, mint mozgásszegény életmódot folytató kortársaiknak.

Az orvosok régóta hangsúlyozzák, hogy érdemes befektetni fizikai egészségünk megőrzésébe, mert ennek előnyei hosszú távon, különösen idősebb korban mutatkozhatnak meg. Egy új kutatás szerint a több évtizeden át végzett rendszeres testmozgás segíthet megőrizni szervezetünk működőképességét.

A GeroScience folyóiratban megjelent friss tanulmány azt vizsgálta, mi történik a szervezettel több évtizednyi rendszeres aerob edzés hatására. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az olyan mozgásformák, mint a futás, a kerékpározás és az úszás, hozzájárulhatnak-e ahhoz, hogy idősebb korban is megőrizzük vitalitási kapacitásunkat, vagyis szervezetünk fiziológiai tartalékát.

A vitalitási kapacitás fogalma az egészséges öregedés újabb megközelítésében került előtérbe. A hangsúly már nem pusztán azon van, hogy valakinek milyen betegségei vannak, hanem azon is, hogy mennyire képes megőrizni működőképességét, vagyis továbbra is el tudja-e végezni azokat a tevékenységeket, amelyek fontosak számára.

A vitalitási kapacitást különböző biológiai jelzők, úgynevezett biomarkerek segítségével lehet vizsgálni. Ezek három fontos területhez kapcsolódnak:

• az immunrendszer és a stresszválasz működéséhez,
• az energiafelhasználáshoz és az anyagcseréhez,
• valamint az ideg- és izomrendszer működéséhez.

Mit vizsgáltak a kutatók?

A kutatók olyan felnőtteket hasonlítottak össze, akik az előző 30 évben legalább hetente három alkalommal végeztek szervezett aerob testmozgást, olyan emberekkel, akik nagyrészt ülő életmódot folytattak.

Az eredmények szerint a rendszeres aerob edzés fenntartása magasabb vitalitási kapacitással járt együtt idősebb korban, különösen az immunrendszer és a stresszválasz területén.

A fizikailag aktív résztvevőknél jobb nyugalmi véroxigénszintet és nagyobb szívfrekvencia-variabilitást mértek. Ez utóbbi azt mutatja meg, hogy mennyire változik a két egymást követő szívverés között eltelt idő.

A megfelelő szívfrekvencia-variabilitás a szív és az autonóm idegrendszer alkalmazkodóképességének egyik fontos mutatója: azt jelzi, mennyire képes a szervezet alkalmazkodni a folyamatosan változó terhelésekhez és körülményekhez.

Öregedés és aerob testmozgás

Több évtizednyi kutatás alapján egyértelmű kapcsolat látható a fizikai aktivitás és az egészségesebb öregedés között.

Azok az idősebb emberek, akik fizikailag aktívak maradnak, átlagosan tovább élnek, hosszabb telomerekkel rendelkezhetnek – ezek összefüggnek a sejtek öregedésével –, és kedvezőbb gyulladásos értékeket mutathatnak, mint a rendszeresen nem mozgó emberek.

A különböző mozgásformák között az aerob testmozgás különösen sok kutatás középpontjában áll.

Az aerob aktivitást régóta összefüggésbe hozzák a hosszabb élettel, valamint a szív, a tüdő és az anyagcsere jobb egészségi állapotával.

Kevésbé volt azonban világos, hogy a több évtizedes futás, kerékpározás vagy úszás hozzájárulhat-e a szervezet általános fiziológiai tartalékának megőrzéséhez is.

30 év mozgás hatását vizsgálták

A kutatók ezért olyan kiegyensúlyozott pontozási modellt készítettek, amely mindhárom területet azonos súllyal vette figyelembe, és a WHO által ajánlott mind a 12 biomarkert felhasználta.

Ezután azt vizsgálták, milyen kapcsolat lehet 30 év rendszeres aerob testmozgása és az ember fiziológiai tartaléka között.

A kutatásban 39 egészséges, 55 év feletti felnőtt vett részt a franciaországi Nizza térségéből.

Közülük:

• 19-en rendszeresen sportoltak,
• 20-an fizikailag inaktív életmódot folytattak.

Annak érdekében, hogy minél jobban elkülöníthessék a testmozgás és a vitalitási kapacitás kapcsolatát, csak olyan embereket vontak be a vizsgálatba, akik nem szenvedtek krónikus betegségben vagy akut gyulladásban, és rendszeresen gyógyszert sem szedtek.

Ez fontos körülmény, mert a vizsgálat résztvevői emiatt nem tekinthetők automatikusan az összes 55 év feletti ember reprezentatív mintájának.

Részletesen megvizsgálták a résztvevőket

Három vizsgálati alkalom során a kutatók részletes képet készítettek minden résztvevő egészségi állapotáról és fizikai teljesítőképességéről.

Felmérték az elmúlt 30 év testmozgási szokásait, vérminták segítségével vizsgálták az anyagcsere különböző mutatóit, ellenőrizték a szívműködéssel kapcsolatos értékeket, és DXA-vizsgálattal meghatározták a test sovány izomtömegének arányát.

A résztvevők állóképességi és izomerő-vizsgálatokat is végeztek. Az így kapott eredményekből számították ki minden résztvevő 12 biomarkeren alapuló vitalitási kapacitásának pontszámát.

Segíthet a mozgás megőrizni szervezetünk tartalékait?

Összességében az aktív csoport ért el jobb eredményt. A több mint 30 éve rendszeresen aerob testmozgást végző idősebb emberek vitalitási kapacitása magasabb volt, mint fizikailag inaktív társaiké. A két csoport között 0,2 z-pontnyi különbséget mértek.

Az életkor hatása azonban ettől függetlenül megmaradt.

A vitalitási kapacitás az életkor növekedésével csökkent, függetlenül attól, hogy az adott személy mennyire volt fizikailag aktív.

Vagyis a rendszeres sport nem állítja meg az öregedést, de a vizsgálat eredményei szerint kapcsolatban állhat a szervezet jobb fiziológiai tartalékaival.

Az immunrendszer és a stressztűrés területén volt a legnagyobb különbség

A legjelentősebb eltérést az immunrendszer és a stresszválasz területén találták. Ebben az aktív csoport szignifikánsan jobb eredményt ért el.

Érdekes módon azonban amikor a kutatók külön-külön vizsgálták az egyes értékeket – például a vérben mérhető gyulladásos mutatókat és a résztvevők saját beszámolóját immunrendszerük állapotáról –, már nem találtak jelentős különbséget a két csoport között.

Ez arra utal, hogy a vitalitási kapacitás nem feltétlenül írható le egyetlen laborértékkel. A szervezet különböző rendszereinek együttes működése lehet igazán fontos.

Az izmok és az idegrendszer szerepe

Az emberek közötti vitalitáskülönbségek legnagyobb részét a neuromuszkuláris működés, vagyis az ideg- és izomrendszer állapota magyarázta.

Ennek vizsgálatához többek között a kéz szorítóerejét, a lábak erejét és a tüdő kapacitását mérték. Amikor azonban az aktív és inaktív csoport egészét hasonlították össze, ezen a területen nem találtak statisztikailag jelentős különbséget.

Az energiafelhasználással és az anyagcserével kapcsolatos pontszámok szintén hasonlóak voltak a két csoportban.

Egy érdekes különbség azonban megjelent: az aktív nőknek jelentősen nagyobb volt a sovány testtömegük és kisebb a testzsírtartalmuk, mint az inaktív nőknek.

A rendszeres mozgás befektetés lehet az időskori egészségbe

Az eredmények újabb érvet szolgáltatnak amellett, hogy a rendszeres testmozgást ne egyszerűen fogyókúrás vagy testsúlyszabályozó eszköznek tekintsük.

A hosszú távú fizikai aktivitás ennél jóval többet jelenthet: befektetés lehet a szervezet időskori alkalmazkodóképességébe és működési tartalékaiba.

A kutatás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy a rendszeres aerob testmozgás közvetlenül okozza a magasabb vitalitási kapacitást.

A vizsgálat keresztmetszeti és feltáró jellegű volt, ráadásul mindössze 39, gondosan kiválasztott, egészséges ember vett részt benne. Ezért az eredményekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy 30 év aerob sport biztosan ilyen változásokat idéz elő.

Elképzelhető például az is, hogy azok az emberek, akik évtizedeken keresztül képesek rendszeresen sportolni, eleve különböznek bizonyos egészségi vagy életmódbeli jellemzőikben azoktól, akik ülő életmódot folytatnak.

A kutatók ezért nagyobb és változatosabb résztvevői körrel végzett vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak megállapítására, hogy a vitalitási pontszám mennyire használható különböző népességcsoportokban.

A mostani eredmények legfontosabb üzenete tehát nem az, hogy a sport megállítja az öregedést. Sokkal inkább az, hogy az évtizedeken keresztül fenntartott rendszeres aerob mozgás összefügghet azzal, hogy szervezetünk idősebb korban is nagyobb fiziológiai tartalékokkal rendelkezzen.