Menü Bezárás
  • Kezdőlap
  • Fülzúgás és nagyothallás időskorban – okok, kivizsgálás és kezelési lehetőségek

Fülzúgás és nagyothallás időskorban – okok, kivizsgálás és kezelési lehetőségek

Szerkesztőség

Fülzúgás és nagyothallás időskorban – okok, kivizsgálás és kezelési lehetőségek ismertetése

Tartalom

A hallás romlása és a fülzúgás az idősebb korban gyakori panasz, de egyik sem tekinthető egyszerűen az öregedés elkerülhetetlen velejárójának. A fokozatos halláscsökkenés mögött valóban gyakran az életkorral összefüggő hallásvesztés áll, ugyanakkor fülzsírdugó, középfülbetegség, zajártalom, egyes gyógyszerek vagy ritkább idegrendszeri és belsőfül-betegségek is okozhatnak hasonló tüneteket.

A fülzúgás – orvosi nevén tinnitus – és a nagyothallás ráadásul gyakran együtt jelentkezik. A tinnitus nem feltétlenül önálló betegség: sokszor a hallórendszer valamilyen megváltozott működésének tünete.

Egy nagy nemzetközi metaanalízis szerint a tinnitus előfordulása az idősebb felnőttek körében megközelítheti a 24 százalékot. (PubMed Central (PMC))

Fontos azonban különbséget tenni a lassan kialakuló, évek alatt romló hallás és az egyik napról a másikra jelentkező hallásvesztés között. A hirtelen kialakuló halláscsökkenés sürgős orvosi kivizsgálást igényel.

Mi a fülzúgás?

Fülzúgásnak nevezzük azt, amikor valaki külső hangforrás nélkül érzékel valamilyen hangot.

Ez nem feltétlenül szó szerinti „zúgás”. A beteg hallhat például sípolást, fütyülést, ciripelést, búgást, sistergést, kattogást vagy mély morajlást is.

A hang lehet folyamatos vagy időszakos, jelentkezhet csak az egyik fülben, mindkét fülben vagy akár úgy is, mintha a fej belsejéből érkezne.

A legtöbb tinnitus szubjektív tinnitus, vagyis csak az érintett személy hallja.

Létezik azonban ritkább, úgynevezett objektív vagy pulzáló tinnitus is. A pulzáló fülzúgás gyakran a szívverés ritmusát követi. Mivel ennek hátterében egyes esetekben éreredetű eltérés állhat, a tartós pulzáló tinnitus kivizsgálást igényel. (Nice)

Miért gyakoribb a fülzúgás idősebb korban?

Ennek egyik legfontosabb oka, hogy az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb a halláscsökkenés.

A belső fülben található csiga – cochlea – rendkívül érzékeny érzékelő rendszer. Az élet során zajterhelés, keringési és anyagcsere-változások, genetikai tényezők, betegségek és bizonyos gyógyszerek együttesen károsíthatják működését.

Az életkorral összefüggő hallásvesztést presbycusisnak, illetve age-related hearing lossnak nevezik.

Ez általában lassan alakul ki, többnyire mindkét fület érinti, és kezdetben elsősorban a magasabb hangfrekvenciák érzékelése romlik. Később a közepes és alacsonyabb frekvenciák hallása is csökkenhet. (PubMed Central (PMC))

Ezért az érintett sokszor nem azt veszi észre elsőként, hogy „halkabban hall”, hanem azt, hogy egyre nehezebben érti a beszédet.

Különösen jellemző, hogy társaságban, étteremben, televízió mellett vagy más háttérzajban válik nehézzé a beszélgetés követése.

Fülzúgás és halláscsökkenés: mi a kapcsolat?

A két jelenség szorosan összefügg.

A tinnitus egyik gyakori magyarázata szerint a hallórendszer bizonyos frekvenciákon kevesebb információt kap a belső fülből. Az agy hallási rendszere alkalmazkodni próbál ehhez a csökkent bemenethez, és ennek során megváltozhat az idegi aktivitás feldolgozása.

Egyszerűbben fogalmazva: amikor bizonyos hangokból kevesebb érkezik a fülből, az idegrendszer részben „feltekerheti az erősítést”. Ennek egyik következménye lehet olyan hang érzékelése, amelynek nincs külső hangforrása.

Ez azonban csak az egyik mechanizmus. A tinnitus összetett neurológiai jelenség, amelyben a hallórendszer mellett a figyelem, az érzelmi feldolgozás és a stresszrendszer is szerepet játszhat.

Nem minden nagyothalló embernek van fülzúgása, és tinnitus normális audiogram mellett is előfordulhat. A kapcsolat azonban olyan gyakori, hogy tinnitus esetén a NICE irányelve audiológiai vizsgálatot javasol. (Nice)

Az időskori nagyothallás tipikus jelei

A hallásromlás gyakran olyan lassan történik, hogy az érintett hosszú ideig nem érzékeli problémának.

Gyakori, hogy előbb a család veszi észre.

Jellemző lehet, hogy az illető egyre hangosabbra állítja a televíziót, gyakran visszakérdez, telefonon nehezebben érti a beszédet, összekever hasonló hangzású szavakat, háttérzajban elveszíti a beszélgetés fonalát, vagy úgy érzi, hogy „mindenki motyog”.

Ez utóbbi különösen érdekes jelenség.

Az életkorral összefüggő hallásromlás sokszor nem egyszerű hangerőcsökkenés. Bizonyos magasabb frekvenciájú mássalhangzók rosszabbul érzékelhetők, ezért az ember hallja, hogy valaki beszél, de nem mindig tudja pontosan megérteni, mit mond.

A nagyothallás nemcsak a fül problémája

A hallás alapvető kommunikációs csatorna.

Ha valaki nehezebben érti a beszédet, a társalgás egyre nagyobb koncentrációt igényel. Egy zajos családi ebéd vagy társasági esemény kifejezetten fárasztóvá válhat.

Az érintett emiatt fokozatosan visszahúzódhat olyan helyzetekből, ahol nehéz követnie a beszélgetést.

Ez társadalmi elszigetelődéshez, kommunikációs nehézségekhez és életminőség-romláshoz vezethet. A korszerű szakmai irányelvek ezért a halláscsökkenést nem pusztán audiológiai problémának tekintik, hanem olyan állapotnak, amely a kommunikációt, a biztonságot, a mindennapi működést és az életminőséget is befolyásolhatja. (PubMed)

Halláscsökkenés és demencia: mit tudunk jelenleg?

Az időskori hallásvesztés és a kognitív hanyatlás között számos megfigyeléses vizsgálat talált kapcsolatot.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a nagyothallás automatikusan demenciát okoz.

Több lehetséges mechanizmus is felmerült. A kommunikáció nagyobb mentális erőfeszítést igényelhet, csökkenhet a társas aktivitás, illetve lehetnek olyan közös biológiai vagy érrendszeri tényezők is, amelyek egyszerre befolyásolják a hallást és a kognitív működést.

Az egyik legfontosabb vizsgálat ezen a területen az ACHIEVE randomizált klinikai vizsgálat volt. A kutatásban 70–84 év közötti, kezeletlen hallásvesztéssel élő időseket vizsgáltak.

A teljes vizsgálati populációban a hallókészüléket és audiológiai támogatást tartalmazó beavatkozás három év alatt nem csökkentette szignifikánsan a kognitív hanyatlást a kontrollcsoporthoz képest. Egy előre meghatározott, nagyobb kognitív kockázatú alcsoportban ugyanakkor kedvező hatást találtak. (PubMed)

A helyes következtetés tehát nem az, hogy „a hallókészülék megakadályozza a demenciát”.

A halláscsökkenést elsősorban azért érdemes kezelni, mert javíthatja a kommunikációt és az életminőséget. Emellett elképzelhető, hogy bizonyos nagyobb kockázatú embereknél a kognitív működés szempontjából is előnye van.

Mi okozhat halláscsökkenést idősebb korban?

A leggyakoribb ok maga az életkorral összefüggő idegi hallásvesztés, de nem szabad minden hallásproblémát ennek tulajdonítani.

Életkorral összefüggő hallásvesztés

A presbycusis általában fokozatos, kétoldali és kezdetben főként a magas hangokat érinti.

A belső fül érzékelő sejtjeinek, idegi kapcsolatainak és egyéb struktúráinak életkorral összefüggő változásai egyaránt szerepet játszhatnak kialakulásában. (PubMed Central (PMC))

Zajártalom

Az élet során felhalmozódó zajterhelés szintén károsíthatja a belső fület.

Nemcsak ipari zajról lehet szó. Hangos zene, barkácsgépek, motorok, fegyverek vagy más nagy hangnyomású zajforrások ismételt használata is hozzájárulhat a hallás romlásához.

A zajártalom és az életkor hatása össze is adódhat.

Fülzsírdugó

Az egyik legegyszerűbben kezelhető ok a hallójáratot elzáró fülzsír.

Ez vezetéses halláscsökkenést, teltségérzést és esetenként fülzúgást is okozhat.

Ezért hallásromlás esetén nem azonnal hallókészülék-vásárlással kell kezdeni: először meg kell vizsgálni a hallójáratot és a dobhártyát. A korszerű szakmai irányelv ezt kifejezetten javasolja. (PubMed)

Középfülproblémák

Gyulladás, folyadékgyülem, dobhártya-elváltozás vagy a hallócsontlánc betegsége szintén okozhat hallásromlást.

Ezek egy része kezelhető, ezért fontos elkülöníteni őket a belső fül eredetű hallásvesztéstől.

Belsőfül-betegségek

Egyes betegségek – például a Ménière-betegség – fülzúgással, hallásingadozással, fülnyomás-érzéssel és szédüléses rohamokkal járhatnak.

Az egyoldali vagy jelentősen aszimmetrikus halláscsökkenés mögött ritkábban más, például a hallóideget érintő elváltozás is állhat, ezért ezt külön ki kell vizsgálni.

Gyógyszerek is okozhatnak fülzúgást vagy halláskárosodást?

Igen.

Bizonyos gyógyszerek ototoxikus, vagyis a belső fület vagy a hallórendszert károsító hatással rendelkezhetnek.

Ilyenek lehetnek például egyes aminoglikozid antibiotikumok, bizonyos daganatellenes szerek – különösen a cisplatin –, egyes vízhajtók, illetve nagy dózisban bizonyos szalicilátok és egyes gyulladáscsökkentők. A kockázat függhet az alkalmazott gyógyszertől, a dózistól, a kezelés időtartamától, a veseműködéstől és más egyidejűleg szedett gyógyszerektől is. (PubMed)

Ez nem jelenti azt, hogy ilyen gyógyszert önkényesen abba kell hagyni.

Ha egy új gyógyszer elkezdése vagy dózisemelése után jelentkezik fülzúgás vagy hallásromlás, azt érdemes jelezni a kezelőorvosnak, aki mérlegelheti a gyógyszerek szerepét és az esetleges alternatívákat.

Mikor lehet veszélyes jel a fülzúgás?

A legtöbb krónikus tinnitus nem jelent súlyos betegséget. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor gyors orvosi vizsgálat szükséges.

  • Hirtelen kialakuló hallásvesztés, különösen ha néhány óra vagy néhány nap alatt következik be.
  • Újonnan jelentkező erős egyoldali hallásromlás vagy fülzúgás.
  • Pulzáló, a szívveréssel együtt lüktető fülzúgás.
  • Fülzúgás erős vagy hirtelen szédüléssel.
  • Fülzúgás arcbénulással, beszédzavarral, végtaggyengeséggel vagy más neurológiai tünettel.
  • Gyorsan romló hallás.
  • Fülfolyás, vérzés vagy tartós fülfájdalom.

A hirtelen idegi hallásvesztés különösen időérzékeny állapot. Az AAO-HNSF irányelve szerint az audiometriát lehetőség szerint mielőbb el kell végezni, és a kezelés hatásossága szempontjából is számít az eltelt idő. (PubMed)

A NICE még szigorúbban fogalmaz: a három napon belül kialakuló, friss hirtelen hallásvesztéssel társuló tinnitus esetén 24 órán belüli szakellátási vizsgálatot javasol. (Nice)

Hogyan történik a halláscsökkenés kivizsgálása?

A kivizsgálás első lépése annak megállapítása, hogy valóban hallásvesztésről van-e szó, illetve hogy az milyen típusú.

A fül-orr-gégészeti vizsgálat során ellenőrizhető a hallójárat, a fülzsír jelenléte, a dobhártya állapota és számos olyan elváltozás, amely vezetéses halláscsökkenést okozhat.

Ezt követi az audiológiai vizsgálat.

Tisztahang-audiometria

A klasszikus hallásvizsgálat során különböző frekvenciájú és hangerősségű hangokat hallgat a vizsgált személy.

Ennek eredménye az audiogram, amely megmutatja a hallásküszöböt az egyes frekvenciákon.

Beszédértés vizsgálata

Idősebb korban különösen fontos lehet annak felmérése is, hogy a beteg mennyire képes felismerni és megérteni a beszédet.

Két embernek hasonló audiogramja lehet, miközben a való életben nagyon eltérően boldogulnak egy beszélgetéssel.

Tympanometria

Ha középfülprobléma vagy fülkürt-működési zavar merül fel, tympanometriával vizsgálható a középfül működése.

Tinnitus esetén a NICE audiológiai vizsgálatot javasol, és tympanometriát akkor, ha középfül- vagy fülkürtprobléma feltételezhető. (Nice)

Kell-e CT vagy MRI fülzúgás esetén?

Nem minden esetben.

Kétoldali, szimmetrikus, nem pulzáló tinnitus esetében, ha nincs hozzá társuló neurológiai, fülészeti vagy fej-nyaki eltérés, rutinszerű képalkotó vizsgálat általában nem szükséges.

Más a helyzet tartós egyoldali vagy aszimmetrikus tinnitus, illetve neurológiai vagy más kóros tünetek esetén. Ilyenkor MRI-vizsgálat indokolt lehet.

Pulzáló tinnitus esetén szintén szükség lehet képalkotó kivizsgálásra. (Nice)

Hogyan kezelhető az időskori halláscsökkenés?

A kezelés mindig az októl függ.

Fülzsírdugó esetén például annak szakszerű eltávolítása akár azonnal jelentős hallásjavulást okozhat.

Középfülbetegség esetén az alapbetegség kezelése lehet szükséges.

A klasszikus életkorral összefüggő idegi hallásvesztés azonban általában nem „gyógyítható vissza” gyógyszerrel. Ilyenkor a cél a rendelkezésre álló hallás lehető legjobb kihasználása.

Hallókészülék: nem egyszerű hangerősítő

A modern hallókészülékek nem csupán minden hangot egyformán erősítenek fel.

A készülék a hallásvizsgálat alapján különböző frekvenciatartományokat különböző mértékben erősíthet, digitálisan feldolgozhatja a hangot, csökkentheti bizonyos háttérzajok hatását, irányított mikrofonokat használhat, és egyes készülékek telefonhoz vagy televízióhoz is közvetlenül kapcsolódhatnak.

Az életkorral összefüggő hallásvesztésre vonatkozó 2024-es amerikai klinikai irányelv szerint megfelelő halláscsökkenés esetén megfelelően illesztett erősítést – jellemzően hallókészüléket – kell felajánlani vagy audiológiai ellátás keretében biztosítani. (PubMed)

Segíthet-e a hallókészülék a fülzúgáson?

Ha a tinnitus halláscsökkenéssel társul, sok beteg számára igen.

A környezeti hangok és a beszéd ismét jobban hallhatóvá válik, ezért a tinnitus kevésbé dominálhat a hallási élményben.

A NICE ezért olyan tinnitusos betegek számára, akiknek a halláscsökkenése már a kommunikációt is akadályozza, halláserősítő eszköz alkalmazását javasolja. Halláscsökkenés esetén akkor is mérlegelhető, ha a kommunikációs probléma még nem súlyos. (Nice)

Fontos azonban, hogy a hallókészülék nem univerzális tinnitus-gyógymód. Ha nincs kimutatható hallásvesztés, pusztán tinnitus kezelésére nem javasolt hallókészüléket alkalmazni. (Nice)

Mit lehet tenni a fülzúgás ellen?

A tinnitus kezelésének első lépése az esetleges kiváltó ok felismerése.

Ha a háttérben fülzsírdugó, halláscsökkenés, középfülbetegség vagy egy gyógyszer mellékhatása áll, annak kezelése vagy rendezése befolyásolhatja a panaszt.

Krónikus tinnitus esetén azonban gyakran nincs egyetlen megszüntethető ok.

Ilyenkor a kezelés célja sokszor nem az, hogy fizikailag teljesen eltüntesse a hangot, hanem hogy csökkentse annak zavaró hatását.

Ez fontos különbség.

Kognitív viselkedésterápia tinnitus esetén

A krónikus, zavaró tinnitus egyik legjobban vizsgált kezelési módszere a kognitív viselkedésterápia, vagyis a CBT.

A CBT általában nem magát a fülben érzett hangot szünteti meg. Abban segíthet, hogy a beteg kevésbé fenyegetőnek és kevésbé megterhelőnek élje meg a tinnitust, csökkenjen a rá irányuló figyelem, illetve javuljon az életminőség.

A Cochrane szisztematikus áttekintése szerint a CBT csökkentheti a tinnitus életminőségre gyakorolt negatív hatását. (cochranelibrary.com)

A NICE szintén tinnitus-specifikus pszichológiai terápiákat, köztük digitális, csoportos vagy egyéni CBT-t javasolhat olyan esetekben, amikor a tinnitus tartós érzelmi vagy mindennapi terhet jelent. (Nice)

Miért rosszabb a fülzúgás este és csendben?

Sok tinnitusos ember azt tapasztalja, hogy napközben alig figyel a hangra, este azonban hirtelen nagyon erőssé válik.

Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy maga a tinnitus hangosabb lett.

Napközben rengeteg környezeti hang veszi körül az embert. Amikor este minden elcsendesedik, a tinnitus kontrasztja megnő.

Ezért egyesek számára kellemes lehet halk háttérhang – például természetes környezeti zaj, ventilátor vagy más semleges hang.

Ugyanakkor a formális „hangterápiák” bizonyítékai nem olyan egyértelműek, hogy minden tinnitusos beteg számára egyetlen általános módszer lenne ajánlható. A NICE ezért ezen a területen nem tudott egységes kezelési ajánlást megfogalmazni. (Nice)

Stressz, alvás és fülzúgás

A tinnitus és a stressz között könnyen kialakulhat önmagát erősítő kör.

A fülzúgás zavarja az embert, emiatt szorongani kezd, jobban figyel a hangra, a fokozott figyelem pedig még hangsúlyosabbá teszi a tinnitust.

Hasonló probléma jelentkezhet az alvással is.

A tinnitus megnehezítheti az elalvást, az alváshiány pedig tovább csökkentheti a zajjal szembeni toleranciát.

Ezért a tinnitus kivizsgálásakor nemcsak a fül állapotát érdemes vizsgálni. A szakmai ajánlások külön figyelmet fordítanak arra is, hogy a tinnitus hogyan befolyásolja az alvást, a lelkiállapotot és a mindennapi életet. (Nice)

Van gyógyszer a fülzúgásra?

Jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely általánosan és megbízhatóan megszüntetné a krónikus szubjektív tinnitust.

Ez azért fontos, mert az interneten rengeteg „fülzúgás elleni” kapszula, vitamin, gyógynövény-készítmény és más termék kapható.

Ezek reklámja gyakran sokkal határozottabb, mint a mögöttük álló tudományos bizonyíték.

A tinnitus kezelésének ezért elsősorban a kivizsgálható okokra, a hallás rehabilitációjára és a tinnitus által okozott életminőség-romlás kezelésére kell koncentrálnia.

A NICE például kifejezetten azt ajánlja, hogy betahisztint önmagában tinnitus kezelésére ne alkalmazzanak. (Nice)

Mikor lehet szükség cochleáris implantátumra?

Nagyon súlyos idegi hallásvesztés esetén előfordulhat, hogy a megfelelően beállított hallókészülék sem biztosít elegendő beszédértést.

Ilyen esetekben felmerülhet a cochleáris implantáció lehetősége.

A cochleáris implantátum nem egyszerűen erősebbre „hangosítja” a hangot. Elektronikus rendszer segítségével közvetlenül stimulálja a hallóideghez kapcsolódó struktúrákat.

A 2024-es age-related hearing loss klinikai irányelv cochleáris implantációs alkalmassági vizsgálatot javasol azoknak, akik megfelelően beállított hallókészülék mellett is tartósan rosszul értik a beszédet. (PubMed)

Mit tehet a család egy nagyothalló idős emberért?

A halláscsökkenést könnyű tévesen figyelmetlenségnek vagy kognitív problémának értelmezni.

Ha valaki rendszeresen félreérti a kérdéseket, nem reagál, vagy furcsának tűnő választ ad, érdemes először meggyőződni arról is, hogy valóban jól hallotta-e, amit mondtak neki.

A kommunikáció jelentősen javítható, ha beszélgetéskor egymással szemben ülünk, megfelelő a világítás, csökkentjük a háttérben szóló televízió vagy rádió hangját, és egyszerre csak egy ember beszél.

A kiabálás általában nem jó megoldás. A tisztább, kissé lassabb beszéd sokszor többet segít.

Megelőzhető-e az időskori hallásromlás?

Az életkorral összefüggő biológiai változásokat teljesen megakadályozni jelenleg nem lehet.

A hozzájuk adódó halláskárosodás egy része azonban megelőzhető.

A legfontosabb ilyen tényező a túlzott zajterhelés kerülése. Nagy zajban megfelelő hallásvédő eszközt érdemes használni, és kerülni kell a szükségtelenül nagy hangerőt.

Ototoxikus gyógyszer alkalmazásakor bizonyos helyzetekben audiológiai ellenőrzésre is szükség lehet, különösen hosszabb vagy nagy dózisú kezelés esetén.

A hallásromlás korai felismerése szintén fontos. A 2024-es amerikai szakmai irányelv már 50 éves kortól javasolja a hallásvesztés szűrését egészségügyi találkozások során. (PubMed)

Mikor érdemes hallásvizsgálatra menni?

Nem kell megvárni, amíg valaki már alig érti a beszédet.

Ha rendszeressé válik a visszakérdezés, nehéz a telefonálás, egyre hangosabbra kell állítani a televíziót, háttérzajban lényegesen rosszabb a beszédértés, vagy tartós fülzúgás jelenik meg, érdemes audiológiai vizsgálatot kérni.

A hallásromlás korai felismerése azért is előnyös, mert a hallókészülékhez és az új hallási élményhez való alkalmazkodás rendszerint könnyebb akkor, amikor még jelentős használható hallás áll rendelkezésre.

Fülzúgás vagy nagyothallás esetén mi legyen az első lépés?

Tartós panasz esetén az első cél nem egy hallókészülék vagy egy tinnitus elleni készítmény kiválasztása, hanem annak kiderítése, mi okozza a tünetet.

Ehhez általában fül-orr-gégészeti vizsgálat és audiológiai hallásvizsgálat szükséges.

Ezzel elkülöníthető egymástól például a fülzsírdugó, a középfül eredetű vezetéses halláscsökkenés és a belső fül eredetű idegi hallásvesztés.

A tinnitus vizsgálatakor pedig az is eldönthető, hogy egy tipikus, hallásromláshoz társuló jelenségről van-e szó, vagy olyan egyoldali, pulzáló, aszimmetrikus vagy más tünetekkel társuló állapotról, amely további kivizsgálást igényel.

Gyakori kérdések a fülzúgásról és a nagyothallásról

Normális, hogy idősebb korban romlik a hallás?

Az életkorral összefüggő hallásvesztés nagyon gyakori, de ettől még minden jelentős hallásromlást érdemes kivizsgálni. Kezelhető ok – például fülzsírdugó vagy középfülprobléma – is állhat mögötte.

A fülzúgás azt jelenti, hogy megsüketülök?

Nem. A tinnitus gyakran társul halláscsökkenéssel, de önmagában nem jelenti azt, hogy valaki meg fog süketülni.

A magas sípolás tipikus időskori fülzúgás?

Gyakori, különösen magas frekvenciájú hallásvesztéssel együtt, de a hang jellege önmagában nem alkalmas a kiváltó ok meghatározására.

A hallókészülék elmulasztja a fülzúgást?

Nem garantálható. Halláscsökkenéssel társuló tinnitus esetén azonban sok ember számára kevésbé feltűnővé vagy kevésbé zavaróvá teheti.

A fülzúgás lehet stressztől?

A stressz nem minden tinnitus kiváltó oka, de jelentősen felerősítheti annak észlelését és zavaró hatását.

Veszélyes a pulzáló fülzúgás?

Nem feltétlenül, de tartós pulzáló tinnitus esetén kivizsgálás szükséges, mert ritkábban éreredetű eltérés is okozhatja.

Ha csak az egyik fülem zúg, menjek orvoshoz?

A tartós egyoldali tinnitus szakmai kivizsgálást indokol, különösen akkor, ha aszimmetrikus hallásvesztés is társul hozzá. (Nice)

Mi számít hirtelen hallásvesztésnek?

Ha a hallás órák vagy néhány nap alatt észrevehetően romlik, különösen az egyik oldalon, azt nem szabad egyszerű fülbedugulásként kezelni. A hirtelen idegi hallásvesztés sürgős fül-orr-gégészeti probléma lehet. (PubMed)

Érdemes-e tinnitus elleni étrend-kiegészítőt szedni?

Egyetlen étrend-kiegészítőről sem áll rendelkezésre olyan általánosan elfogadott bizonyíték, amely alapján a krónikus tinnitus biztos kezelésének lehetne tekinteni. A kivizsgálást nem érdemes ilyen készítményekkel helyettesíteni.

Mikor érdemes hallókészüléket használni?

Nem egy meghatározott életkor dönti el. A döntés alapja a hallásvizsgálat, a beszédértés és az, hogy a hallásromlás mennyire akadályozza a kommunikációt és a mindennapi életet.

Összefoglalás

A fülzúgás és a nagyothallás idősebb korban rendkívül gyakori, és sokszor ugyanannak a hallórendszeri változásnak két különböző megjelenési formája.

A lassan kialakuló, kétoldali hallásromlás hátterében gyakran életkorral összefüggő idegi hallásvesztés áll. Ez nem feltétlenül egyszerűen azt jelenti, hogy a hangok halkabbá válnak: az egyik legfontosabb probléma a beszéd, különösen a zajban elhangzó beszéd megértésének romlása.

A hallásvesztés kezelésének legfontosabb eszköze megfelelő esetben a hallókészülék és az audiológiai rehabilitáció. Súlyos esetben cochleáris implantáció is szóba kerülhet.

A tinnitusnak nincs egyetlen, mindenkinél működő gyógymódja. Halláscsökkenés esetén a hallókészülék segíthet, a zavaró krónikus tinnitus életminőségre gyakorolt hatását pedig többek között tinnitus-specifikus kognitív viselkedésterápiával lehet csökkenteni.

A legfontosabb szabály azonban az, hogy a hirtelen hallásromlást, az egyoldali vagy pulzáló fülzúgást, valamint a szédüléssel vagy neurológiai tünetekkel járó panaszt nem szabad egyszerűen az életkor számlájára írni.

Ezekben az esetekben mielőbbi orvosi kivizsgálás szükséges.

Ez a cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az egyéni fül-orr-gégészeti vagy audiológiai vizsgálatot.

Források

Posted in Egészségproblémák, Hallás és látás, Hallókészülékek
Tagged , , , ,