Menü Bezárás
  • Kezdőlap
  • Európa tényleg lemarad Amerika mögött? Mit jelent ez a nyugdíjasoknak?

Európa tényleg lemarad Amerika mögött? Mit jelent ez a nyugdíjasoknak?

Szerkesztőség
európa tényleg lemarad

Európa tényleg lemarad Amerika mögött? Mit jelent ez a nyugdíjasoknak?

Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani, hogy Európa gazdaságilag lemarad az Egyesült Államok mögött. Kevesebb az igazán nagy technológiai vállalatunk, lassabban nő a termelékenység, drágább az energia, nehezebben jutnak nagy összegű tőkéhez az új vállalkozások, miközben Európa lakossága gyorsan öregszik. Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke 2024-ben egy több száz oldalas jelentést készített arról, hogyan lehetne helyreállítani az Európai Unió versenyképességét, az IMF pedig 2026-ban már egyenesen arról írt, hogy Európa termelékenysége mintegy 20 százalékkal marad el az Egyesült Államokétól.

Első pillantásra mindez meglehetősen távoli problémának tűnhet egy magyar nyugdíjas számára. Valójában azonban nagyon is van köze a nyugdíjakhoz, az egészségügyhöz és az idősgondozáshoz. Egy ország ugyanis hosszú távon csak abból tud nyugdíjat, kórházakat, gyógyszertámogatást és szociális ellátást finanszírozni, amit az aktív gazdaság megtermel. Különösen fontos ez egy olyan Európában, ahol egyre kisebb munkaképes népességnek kell egyre több időskorú ember ellátásának anyagi alapját megteremtenie.

Ebben a cikkben az egyszerűség kedvéért gyakran Amerikának nevezzük az Egyesült Államokat, Európa alatt pedig elsősorban az Európai Uniót értjük, mert a legtöbb összehasonlítható statisztika az EU egészére vonatkozik.

Valóban lemaradt Európa?

A rövid válasz: bizonyos fontos gazdasági területeken igen, de ebből nem következik, hogy Amerikában minden jobb, vagy hogy Európában rosszabb lenne élni. A kérdés attól függ, mit mérünk. Gazdasági növekedésben, munkaóránkénti termelékenységben, kockázati tőkében, digitális vállalatok méretében és az elmúlt évtizedek technológiai fejlődésében az Egyesült Államok egyértelmű előnybe került. Várható élettartamban, társadalmi biztonságban, egyes közszolgáltatások hozzáférhetőségében vagy például a munka és szabadidő közötti egyensúlyban viszont egészen más képet kapunk.

A Világbank adatai szerint 2025-ben az Európai Unióban mintegy 451 millió ember élt, az Egyesült Államokban körülbelül 342 millió. Ennek ellenére az EU nominális GDP-je körülbelül 21,2 billió dollár volt, míg az amerikai gazdaság teljesítménye megközelítette a 30,8 billió dollárt. Az egy főre jutó nominális GDP ugyanebben az évben az EU-ban körülbelül 47 ezer, az Egyesült Államokban 90 ezer dollár volt. Az egyszerű dollárban történő összehasonlítás ugyanakkor eltúlozza a tényleges életszínvonal-különbséget, mert az árszínvonal és az árfolyamok jelentősen eltérnek.

A legfontosabb probléma a termelékenység

A gazdasági lemaradás megértéséhez nem elsősorban azt kell vizsgálni, hogy ki dolgozik többet, hanem azt, hogy egy ledolgozott munkaóra alatt mennyi érték keletkezik. Ezt nevezzük munkatermelékenységnek. Az IMF 2026-os elemzése szerint Európa munkatermelékenységének szintje körülbelül 20 százalékkal marad el az Egyesült Államokétól, és a különbség az elmúlt években tovább nőtt. (IMF)

Ez nem azt jelenti, hogy az amerikai dolgozó ügyesebb vagy szorgalmasabb. Képzeljünk el két pékséget, amelyekben ugyanannyi ember dolgozik ugyanannyi ideig. Az egyik modern gépekkel, automatizált raktárral és jól szervezett számítógépes rendszerrel naponta tízezer péksüteményt állít elő, a másik hatezret. Az első vállalkozás dolgozói nem feltétlenül dolgoznak keményebben, csak jobb technológiával, több tőkével és hatékonyabb szervezetben dolgoznak.

A termelékenység azért alapvetően fontos, mert hosszú távon ettől függhetnek a bérek, az adóbevételek és végül az állam finanszírozási lehetőségei is. Egy öregedő társadalom számára különösen lényeges, hogy kevesebb dolgozó is képes legyen egyre nagyobb gazdasági értéket előállítani.

Mikor kezdett Amerika elhúzni?

A második világháború utáni évtizedekben Nyugat-Európa gyorsan fejlődött, és folyamatosan közeledett az amerikai gazdaság teljesítményéhez. A változás nagyjából az 1990-es évektől vált egyre látványosabbá, amikor felgyorsult az informatikai forradalom, megjelent az internet, majd az okostelefon, a felhőszolgáltatások, a digitális platformok és végül a mesterséges intelligencia.

Az Egyesült Államokban ebből a korszakból olyan vállalatok emelkedtek ki, mint a Microsoft, az Apple, az Amazon, a Google, a Meta és később az Nvidia. Európában is vannak rendkívül sikeres technológiai, gyógyszeripari és ipari vállalatok, de sokkal kevesebb új európai cég nőtt néhány évtized alatt a világ legnagyobb vállalatai közé.

Az IMF szerint Európának nem elsősorban ötlet-, megtakarítás- vagy szakemberhiánya van, hanem úgynevezett méretproblémája. Sok jó vállalkozás létrejön, de túl kevés képes igazán naggyá válni. Egy legalább 25 éve működő átlagos európai vállalat az IMF számításai szerint körülbelül tíz embert foglalkoztat, míg egy hasonló korú amerikai cég mintegy hetvenet.

Európa hatalmas piac, mégsem működik teljesen egyetlen piacként

Az Európai Unió egyik legnagyobb gazdasági vívmánya az egységes piac, de a gyakorlatban még mindig jelentős különbségek vannak a 27 tagállam adózási, engedélyezési, vállalati, munkaügyi és más szabályai között. Egy magyar, francia vagy olasz vállalkozás számára a másik tagállamban történő terjeszkedés jóval bonyolultabb lehet annál, mint amit az „egységes piac” kifejezés alapján gondolnánk.

Az Egyesült Államokban egy sikeres vállalkozás több mint 300 millió emberből álló nagy belső piacon tud növekedni, közös pénzzel, közös nyelvvel és sokkal egységesebb gazdasági környezetben. Az IMF szerint az európai belső akadályok csökkentése jelentősen növelhetné az EU termelékenységét. Egy 2026-os IMF-elemzés szerint, ha az Európai Unión belüli üzleti súrlódásokat az amerikai tagállamok közötti szinthez lehetne közelíteni, annak hosszú távú gazdasági hatása igen jelentős lehetne.

Amerikában sokkal több pénz jut a gyorsan növekvő vállalatokra

Egy új gyógyszer, mesterségesintelligencia-rendszer, chipgyár vagy más csúcstechnológiai vállalkozás létrehozása hatalmas összegeket igényel, ráadásul senki nem tudja előre, sikeres lesz-e. Ehhez kockázati tőkére van szükség, vagyis olyan befektetőkre, akik nagy nyereség reményében hajlandók jelentős összegeket kockáztatni.

Az Európai Központi Bank 2026-ban közölt adatai szerint az Egyesült Államokban működő kockázatitőke-alapok összesített mérete körülbelül 930 milliárd euró, az Európai Unióban mindössze mintegy 150 milliárd euró volt. Ez hozzávetőleg hatszoros különbség. A lemaradás különösen akkor válik súlyossá, amikor egy már sikeres vállalatnak több százmillió vagy akár több milliárd euróra lenne szüksége a gyors nemzetközi növekedéshez. (European Central Bank)

Európában rengeteg megtakarítás van, csak ennek jelentős része nem jut el közvetlenül a gyorsan növekvő vállalkozásokhoz. Előfordulhat, hogy egy Európában létrehozott technológia végül amerikai befektetőtől kapja meg a növekedéshez szükséges tőkét, a vállalat egy része átkerül Amerikába, vagy később valamelyik nagy amerikai cég vásárolja fel.

Az energia ára is versenyhátrány lehet

Európa gazdasági problémáinak másik fontos eleme az energia. Az Európai Bizottság 2024-es elemzése szerint 2021 és 2023 között az európai ipari villamosenergia-árak körülbelül két-háromszor, a földgázárak pedig három-hatszor magasabbak voltak az Egyesült Államokban jellemző áraknál. A különbség idővel változhat, de jól mutatja, milyen jelentős hátrányba kerülhet egy energiaigényes európai vállalat.

Ez különösen az acéliparban, vegyiparban, műtrágyagyártásban, üvegiparban és más nagy energiafelhasználású ágazatokban jelent problémát. Egy európai vállalat ugyanazon a világpiacon próbál versenyezni az amerikai céggel, miközben alapvető termelési költsége jelentősen magasabb lehet.

Európa vagy Amerika a szociálisabb?

Ezen a ponton jutunk el egy lényeges különbséghez. Az európai államok általában jóval nagyobb szerepet vállalnak a társadalmi kockázatok közös finanszírozásában, mint az Egyesült Államok. Európában a nyugdíj, a munkanélküliség, a betegség, a rokkantság, a családtámogatások és más szociális feladatok jelentős részét adókból és járulékokból finanszírozzák.

Az OECD szerint 2023-ban a hozzá tartozó uniós tagállamok átlagosan GDP-jük 19,3 százalékát fordították közvetlenül szociális védelemre, az Egyesült Államok pedig 7,9 százalékot. Ebbe a kategóriába többek között a nyugdíjak, rokkantsági, munkanélküliségi és más szociális ellátások tartoznak, az egészségügyi kiadásokat az OECD külön számolja.

Az eltérés valóban azt mutatja, hogy az európai modell nagyobb részben közösen fizetteti meg a társadalmi biztonságot. Ennek ára magasabb adó- és járulékteher lehet. A 2025-ös OECD-adatok szerint egy átlagkeresetű, gyermektelen dolgozó teljes adó- és járulékéke Németországban 49,3 százalék, Franciaországban 47,2 százalék, Olaszországban 45,8 százalék, Magyarországon 41,2 százalék, az Egyesült Államokban pedig 30 százalék volt. Az adóék azt mutatja meg, hogy a munkáltató teljes bérköltségének mekkora része kerül adókba és társadalombiztosítási befizetésekbe.

Akkor a szociális rendszer miatt marad le Európa?

Részben lehet gazdasági ára az európai szociális modellnek, de hiba lenne erre visszavezetni az egész lemaradást. A magasabb munkát terhelő adók drágíthatják a foglalkoztatást, csökkenthetik a nettó béreket, és bizonyos helyzetekben visszafoghatják a munkavállalást vagy a vállalkozások növekedését. Egy gyorsan öregedő társadalomban ráadásul egyre nagyobb nyugdíj- és egészségügyi kiadást kell finanszírozni.

Az amerikai modell azonban nem azt jelenti, hogy az amerikaiaknak ezeket a dolgokat nem kell megfizetniük. Sok kiadás egyszerűen máshol jelenik meg. Magán-egészségbiztosítás, munkáltatói egészségbiztosítás, vállalati nyugdíjprogram, saját megtakarítás vagy más magánbiztosítás formájában gyakran közvetlenül az ember vagy a munkáltató fizeti azt, amit Európában részben adóból és járulékból finanszíroznak.

Az OECD ezt számszerűsíteni is megpróbálja. Ha nemcsak az állami kiadásokat, hanem a magánjellegű társadalmi juttatásokat és a szociális célú adókedvezményeket is figyelembe vesszük, az Egyesült Államok teljes nettó társadalmi kiadása már közel 30 százaléka a GDP-nek. Ez az egyik legmagasabb érték az OECD-ben. Az amerikai rendszer tehát nem feltétlenül olcsóbb, inkább másképpen osztja el a költségeket és a kockázatokat.

Érdekes példa az egészségügy is. Az OECD szerint 2023-ban az Egyesült Államok állami egészségügyi kiadásai önmagukban is a GDP 10,1 százalékát tették ki, ami az OECD egyik legmagasabb aránya volt. Az amerikai egészségügyi rendszer tehát nem azért drága az egyén számára, mert az állam alig költ rá; az állam és a magánszektor együttesen is rendkívül sok pénzt fordít egészségügyre. (OECD)

Hol könnyebb élni: Európában vagy Amerikában?

Erre nincs minden emberre érvényes válasz. Egy egészséges, magasan képzett és jól kereső ember számára az Egyesült Államok gyakran magasabb jövedelmet, kisebb munkát terhelő adót, nagyobb vállalati karrierlehetőséget és gyorsabb vagyongyarapodást kínálhat. Egy alacsonyabb jövedelmű, beteg, munkanélküli vagy idős ember számára viszont nagyobb jelentősége lehet annak, hogy az egészségügyi ellátás, a nyugdíj és más alapvető szolgáltatások kevésbé függjenek a saját megtakarításától vagy munkáltatójától.

Az európai modell mögött lényegében az a gondolat áll, hogy az élet bizonyos kockázatait közösen viseljük. Aktív és egészséges korban többet fizetünk be a közös rendszerbe, betegség, munkanélküliség, rokkantság vagy idős kor esetén pedig nagyobb közösségi védelmet kapunk. Az amerikai rendszer több felelősséget és kockázatot hagy az egyénnél, ami sikeres életpálya esetén előny lehet, kedvezőtlen élethelyzetben azonban nagyobb bizonytalanságot eredményezhet.

A két modell eredményességét nem lehet pusztán GDP alapján megítélni. A Világbank szerint 2024-ben a születéskor várható átlagos élettartam az Európai Unióban körülbelül 82 év, az Egyesült Államokban 79 év volt. Ebből természetesen nem következik, hogy a különbséget kizárólag az egészségügyi vagy szociális rendszer okozza, hiszen az életmód, a társadalmi különbségek, az erőszakos halálozás, a táplálkozás és számos más tényező is szerepet játszik. Jól mutatja azonban, hogy a magasabb egy főre jutó GDP nem jelent automatikusan minden társadalmi mutatóban jobb eredményt.

Vagyis a jóléti állam egyszerre előny és teher?

Bizonyos értelemben igen. A széles körű szociális rendszernek gazdasági költsége van, hiszen finanszírozni kell. Magasabb adókat, járulékokat és állami kiadásokat jelenthet, ami a vállalkozások és a dolgozók számára is terhet okozhat. Ugyanez a rendszer azonban csökkenti az egyéni kockázatot, mérsékelheti a társadalmi bizonytalanságot, és olyan szolgáltatásokat biztosít, amelyeket más rendszerben az embernek saját pénzéből kellene megvásárolnia.

A valódi európai probléma ezért nem feltétlenül az, hogy „túl sokat költünk az emberekre”, hanem az, hogy a szociális modell fenntartásához szükséges gazdasági teljesítmény túl lassan nő. Ha a termelékenység gyorsan emelkedne, több nyugdíjat, jobb egészségügyet és erősebb szociális rendszert is könnyebb lenne finanszírozni. A konfliktus különösen akkor élesedik ki, amikor a dolgozók száma csökken, a nyugdíjasoké pedig növekszik.

Európa öregedése teszi igazán sürgőssé a problémát

Az Európai Unió lakosságának öregedése már nem jövőbeli előrejelzés, hanem jelenlegi folyamat. 2025 elején körülbelül 99 millió 65 éves vagy idősebb ember élt az EU-ban, ami a teljes népesség 22 százalékát jelentette. Húsz évvel korábban ez az arány még 17 százalék volt. Az EU lakosságának medián életkora 2025-re 44,9 évre emelkedett.

Az Európai Bizottság 2024-es Ageing Report című jelentése szerint az EU munkaereje 2022 és 2070 között körülbelül 25 millió fővel, mintegy 12 százalékkal csökkenhet még akkor is, ha több nő és idősebb ember dolgozik majd. A Bizottság számítása szerint ebben a helyzetben hosszú távon a gazdasági növekedés egyre inkább a termelékenység növelésétől függ. (Economy and Finance)

Ez a nyugdíjrendszer szempontjából alapvető kérdés. A legtöbb európai állami nyugdíjrendszerben a jelenlegi dolgozók befizetései és az állam aktuális bevételei finanszírozzák a jelenlegi nyugdíjakat. Ha kevesebb az aktív dolgozó, miközben több a nyugdíjas, a rendszer egyensúlyát magasabb termelékenységgel, nagyobb foglalkoztatással, magasabb befizetésekkel, későbbi nyugdíjba vonulással vagy ezek valamilyen kombinációjával lehet fenntartani.

Itt kapcsolódik össze a mesterséges intelligencia és a nyugdíj

Első hallásra különösen hangzik, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésének bármi köze lenne a nyugdíjakhoz, pedig a kapcsolat meglehetősen közvetlen. Ha egy dolgozó modern technológiával egy óra alatt több értéket tud előállítani, növekedhet a vállalat bevétele, a munkavállaló bére, valamint az ezekből fizetett adók és járulékok összege.

Egy fiatal és növekvő népességgel rendelkező ország gazdasága úgy is bővülhet, hogy egyszerűen egyre több ember dolgozik. Európának erre egyre kevésbé lesz lehetősége. A mesterséges intelligencia, a robotika, az automatizálás és más termelékenységnövelő technológiák ezért egy öregedő Európa számára nem pusztán érdekes újítások, hanem részben a demográfiai probléma kezelésének eszközei is lehetnek.

Európa azért lassabb, mert túlszabályoz mindent?

Ez is gyakran elhangzó állítás, de önmagában túl egyszerű. Európa sok területen valóban szigorúbban szabályozza a vállalatokat, a személyes adatok kezelését, a munkavállalói jogokat, a környezetvédelmet és az új technológiák használatát. Ezek a szabályok költséget és adminisztrációt jelentenek, különösen akkor, ha országonként eltérő módon kell őket alkalmazni.

A szabályozásnak ugyanakkor célja is van: fogyasztóvédelem, adatvédelem, munkavállalói biztonság vagy éppen környezetvédelem. Nem az a valódi kérdés, hogy legyen-e szabályozás, hanem az, hogy mekkora társadalmi előnyt ad, és ehhez képest mekkora gazdasági költséget okoz. Az Európai Bizottság jelenlegi versenyképességi stratégiája éppen azt próbálja elérni, hogy az európai védelem egy részének megőrzése mellett csökkenjen a fölösleges bürokrácia és könnyebbé váljon a vállalatok növekedése.

Amerika mindenben előrébb jár?

Egyáltalán nem. Az Egyesült Államok gazdasága nagyobb és termelékenyebb, de Európa továbbra is a világ egyik leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb térsége. Európai vállalatok világvezetők például bizonyos gyógyszeripari területeken, repülőgépgyártásban, ipari gépekben, automatizálásban, luxustermékekben és a félvezetőgyártáshoz szükséges speciális berendezésekben.

Az európai társadalmak emellett tudatosan más egyensúlyt választottak gazdasági teljesítmény, munkaidő, szociális biztonság, egészségügy és szabadidő között. Az európaiak általában kevesebb órát dolgoznak, hosszabb szabadságot kapnak, és az állam sok élethelyzetben nagyobb biztonsági hálót nyújt. Ennek van gazdasági ára, ugyanakkor ez is része annak, amit egy társadalom életszínvonalnak tekint.

A valódi probléma nem az, hogy Európának mindenben olyanná kellene válnia, mint Amerikának. Sokkal inkább az, hogy meg tudja-e őrizni az európai életmodell előnyeit akkor is, ha gazdasága tartósan lassabban növekszik az amerikainál.

Van esély Európának felzárkózni?

Igen. A jelenlegi különbség nem természeti törvény. Európa továbbra is hatalmas egységes piaccal, magasan képzett lakossággal, jelentős megtakarításokkal, kiváló egyetemekkel, fejlett infrastruktúrával és erős ipari háttérrel rendelkezik. Az Európai Bizottság maga is úgy fogalmaz, hogy az EU alapvető adottságai erősek, miközben más nagy gazdaságok az elmúlt két évtizedben gyorsabban növekedtek.

Az IMF szerint a legfontosabb feladatok között szerepel az egységes piac tényleges elmélyítése, a tőkepiacok összekapcsolása, a vállalkozások országokon átívelő növekedésének megkönnyítése, a munkaerő mobilitásának javítása és a technológiai beruházások növelése. Az Európai Központi Bank elemzései ugyancsak arra mutatnak rá, hogy több európai megtakarítást kellene a gyorsan növekvő európai vállalkozások finanszírozásába terelni.

Miért fontos mindez a nyugdíjasoknak?

A versenyképesség szó könnyen úgy hangzik, mintha kizárólag nagyvállalatokról és közgazdászokról szólna. Valójában arról is szól, hogy húsz év múlva hány dolgozó finanszíroz egy nyugdíjast, mennyit keresnek ezek a dolgozók, mennyi adót és járulékot tudnak fizetni, milyen technológia áll a kórházak rendelkezésére, hány ápoló munkáját tudja megkönnyíteni egy robot, és mennyi pénz marad az államnak idősgondozásra.

Európa számára ezért különösen veszélyes lenne, ha egyszerre öregedne gyorsan és maradna tartósan alacsony a termelékenység növekedése. A szociális rendszer leépítése csak az egyik lehetséges válasz lenne, és korántsem az egyetlen. Sokkal kedvezőbb megoldás, ha ugyanannyi vagy kevesebb dolgozó a technológia segítségével több értéket állít elő.

A kérdés végső soron nem az, hogy Európa vagy Amerika nyeri-e meg valamiféle gazdasági versenyt. Az a lényeg, hogy Európa képes lesz-e elég gyorsan fejlődni ahhoz, hogy a jövőben is finanszírozni tudja azt a társadalmi modellt, amelyhez az európaiak hozzászoktak.

GYIK – gyakori kérdések Európa és Amerika gazdasági különbségeiről

Tényleg lemaradt Európa Amerika mögött?

Gazdasági növekedésben, termelékenységben, kockázati tőkében és számos új technológiai ágazatban igen. Ez nem jelenti azt, hogy Európa minden életminőségi mutatóban rosszabbul teljesít.

Mennyivel termelékenyebb Amerika?

Az IMF 2026-os elemzése szerint az európai munkatermelékenység szintje körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb az amerikainál. Az eltérés ágazatonként és országonként természetesen jelentős lehet.

Amerika azért gazdagabb, mert ott alacsonyabbak az adók?

Ez csak az egyik tényező. A munkát terhelő adók és járulékok több európai országban lényegesen magasabbak, ugyanakkor az amerikai előnyt a nagyobb tőkepiac, a sikeres technológiai vállalatok, az egységesebb belső piac, az olcsóbb energia és a magasabb termelékenység is magyarázza.

Európa azért marad le, mert túl sokat költ nyugdíjakra és szociális ellátásra?

Részben okozhat versenyképességi terhet a magasabb közkiadás és az ehhez szükséges adóztatás, de nem ez az egyetlen és valószínűleg nem is a fő magyarázat. Az IMF és más intézmények elsősorban az alacsonyabb termelékenységet, a vállalatok kisebb méretét, a töredezett tőkepiacot és az egységes piac hiányosságait emelik ki.

Az Egyesült Államokban nincs komoly szociális rendszer?

Van. Az Egyesült Államok jelentős összegeket költ például Social Security nyugdíjakra, Medicare és Medicaid egészségügyi programokra, valamint más ellátásokra. A fő különbség az, hogy sok szociális és egészségügyi kiadás nagyobb részben magánbiztosításon és munkáltatói rendszereken keresztül jelenik meg.

Hol könnyebb nyugdíjasként élni?

Ezt nem lehet általánosan eldönteni, hiszen mind Európán belül, mind az Egyesült Államokon belül óriási különbségek vannak. Az európai országok jellemzően szélesebb közösségi egészségügyi és szociális biztonsági hálót kínálnak, míg az amerikai rendszerben az egyéni jövedelem, megtakarítás és biztosítás szerepe nagyobb.

Miért fontos a mesterséges intelligencia egy nyugdíjasnak?

Mert az AI és az automatizálás növelheti egy dolgozó termelékenységét. Egy öregedő társadalomban, ahol egyre kevesebb aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra, a termelékenység növekedése kulcsfontosságú lehet a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás hosszú távú finanszírozásához.

Elkerülhetetlen Európa további lemaradása?

Nem. Európa jelentős technológiai, pénzügyi és emberi erőforrásokkal rendelkezik. A legnagyobb kérdés az, hogy mennyire sikerül ezeket hatékonyabban felhasználni, könnyebbé tenni a vállalatok növekedését, csökkenteni a belső piaci akadályokat és felgyorsítani az új technológiák alkalmazását.

Források

 

Posted in Érdekességek
Tagged , , ,