Egy fiatal urológus barátom mesélte: Nemrégiben egy 86 éves idős férfi prosztata-megnagyobbodását operálta. Műtét után néhány nappal az öregúr megkérdezte tőle:
– És mondja doktor úr – mikor lehetek együtt a feleségemmel?
– Holnap hazaengedjük Sanyi bácsi.
– Jó, ezt már mondta doktor úr, de mikor lehetünk együtt?
– Hogy érti ezt Sanyi bácsi? – értetlenkedett a fiatal orvos.
– Hát ÚGY! Ne mondja, hogy nem érti!
– Jaj, hát bármikor, amikor kedvük lesz hozzá – válaszolt mosolyogva az orvos.
És másnap, amikor Irma néni, Sanyi bácsi 82 éves felesége megkérdezte tőle, hogyan ápolja a férjét, hogy mielőbb meggyógyuljon, nevetve mesélte az asszonynak, hogy mit kérdezett a férje.
– És mit tetszett válaszolni neki? – kérdezte aggódva az asszony.
– Hát azt, hogy bármikor. Akár már holnap.
– Jaj, Istenem – sóhajtott Irma néni – azt hittem, hogy egy-két hétig nyugtom lesz! – és még egyet sóhajtott, de a szeme nevetett.
Vicc? Anekdota? Képzeljétek, nem. Igaz történet. Sanyi bácsi és Irma néni – pontosabban Sanyi és Irma rendszeres és mindkettejük számára felettébb kielégítő szexuális életet éltek 80 fölött.
Még mindig tabu
Ha van téma, amitől a legtöbben azonnal zavartan köhécselni kezdenek, az az időskori szexualitás. Pedig a szerelem és a vágy nem kér személyit a hálószobaajtóban, és nem zárja ki a nyugdíjasokat. Miért teszünk mégis úgy, mint hogyha 60 fölött már csak a kötögetés, a pasziánsz, legjobb esetben pedig a rabló römi lenne „megengedett” örömforrás? Na, jó, manapság a facebook is…
Azt hisszük, hogy ma már könnyebben, nyíltabban beszélünk a szexről. Igen is és nem is. Mert a szexualitást a legtöbben a fiatalsággal azonosítják. A reklámokban izmos fiatalok isszák a – mostanság alkoholmentes – sört bikiniben, a filmekben meglehetősen ritkán látunk ősz hajú szerelmeseket. Ha mégis, akkor leggyakrabban vicc formájában kerülnek szóba.
Az idősek vonatkozásában bizony még igencsak élnek a régi beidegződések: „Erről nem beszélünk!”, „Ez már nem nekünk való!” Ez pedig oda vezet, hogy ahogy idősödni kezdünk, úgy kezdjük el szégyellni a vágyainkat. Sok idősödő ember érzi úgy, valami baj van vele, ha még mindig szüksége van intimitásra. Vagy éppenséggel fordítva – túlságosan könnyen törődnek bele abba, ha kikopik az életükből az intimitás és a szex.
Fiúk-lányok, engedjétek el a tévhiteket!
Az egyik legnagyobb – de sajnos legáltalánosabb félreértés, hogy idősebb korban „már nincs szükség” szexre. Ez egyszerűen nem igaz. Azt is mondhatnám, hogy butaság. Az intimitás nemcsak a testiség: erősíti a kötődést, oldja a stresszt, fokozza a boldogságérzetet. És bizonyítottan jót tesz a testi-lelki egészségnek.
Az is gyakori tévhit, hogy az egészségügyi problémák megakadályozzák, lehetetlenné teszik a szerelmi életet. Igen, bizony lehetnek nehézségek, sőt, vannak is, és nem is ritkán. De a legnagyobb baj az, ha feladjuk. Mert nagyon sok mindenre van megoldás. Szükséges lehet orvosi tanács, segédeszköz, de gyakran elég csak egy új ötlet. De a legfontosabb, hogy higgyünk benne, és ne adjuk fel! Megoldást csak akkor találsz, ha keresed!
Ebben a cikksorozatban ezekről – a problémákról és a megoldásokról – is szó lesz. Nem győzöm hangsúlyozni: az intimitás, a szexualitás az életminőség fontos része minden életkorban. Nem a „fiatalok luxusa”, hanem természetes igény, amely boldogabbá, egészségesebbé teheti az életünket nyugdíjas korunkban is. Merjünk beszélni róla, merjünk kérdezni! Ne hagyjuk, hogy a tabuk, a vélt vagy valós elvárások elvegyék a kedvünket – a jogunkat az intimitástól.
A következő részekben arról is szó lesz, milyen gyakorlati lépésekkel lehet tovább (vagy újra?) élvezni idősebb korban a szerelmi életet. Amit most felírok Neked receptre, az 3×1 evőkanál öröm.
dr. Valló Ágnes
Orvos, egészségfejlesztő mentálhigiénikus, életmód-tanácsadó, terapeuta, párkapcsolati tanácsadó
https://medock.hu